Először szokatlan volt az új bútorom, aztán megláttam rajta pihenni a kedvenc motoros ruhámat

Először szokatlan volt az új bútorom, aztán megláttam rajta pihenni a kedvenc motoros ruhámat

Régóta foglalkoztatott az ötlet, hogy miként tudnám a lakásomat egy kicsit otthonosabbá, egyedibbé varázsolni. Tulajdonképpen amióta csak érdeklődök bármilyen szinten is az ilyesmi iránt mindig is az volt a legfontosabb, hogy a lehető legegyedibb és kifejezőbb legyen a berendezésem, ám ez nem volt igen könnyen kivitelezhető annak idején, amikor még nem volt meg ehhez a kellő méretű és mennyiségű anyagi hátterem. Szerencsére mostanra eljutottam arra a szintre, hogy a munkahelyi körülmények rendeződtek olyan mértékben, hogy már ilyesmire is tudok időt, energiát és legfőképpen pénzt fordítani.

Nem mondanám, hogy könnyű lenne a dolog még akkor sem ha már alapvetően megteheted és megengedheted magadnak ezt a fajta kényelmet vagy éppen luxust (sajnos a mai világban elmondhatjuk, hogy az egyedi bútorterveztetés nem adatik meg bárkinek). Szóval  ott voltam és próbáltam szortírozni a lehetőségek közül,. Először az internetet hívtam segítségül, abban reménykedtem, hogy majd egy hirdetés útján sorsszerűen ráakadok a nekem megfelelő asztalosra, aki aztán mint egy aranyhal teljesíti három kívánságomat. Ez persze megmaradt az illúzió szintjén, ugyanis valahogy túl válogatósnak bizonyultam – pont mint általában – és nem mertem egyik hirdetőre sem azt mondani, hogy ő az én emberem. Így aztán keresnem kellett tovább, de ezúttal már igyekeztem bevonni a keresésbe néhány barátomat is, akik közel vannak a szakmához. Szerencsére sok megbízható és jó ajánlólevelű asztalos nevét és portfólióját kaptam meg nekik köszönhetően, amivel igen jól tudtam elindulni végre. Persze itt még hátra volt a sportnyelven keretszűkítés folyamata, ahol ki kellett válasszam, hogy végül ki is legyen az én emberem. Mint már említettem rendkívül válogatós vagyok minden téren, így aztán úgy alakult, hogy egy elég hosszú rágódás és civódás után tudtam csak döntést hozni. Szerencsére az illető el is vállalta a dolgot, így nem kellett a meghozott döntésemet újra átírnom és felülbírálnom. Megegyeztünk egy árban, ami körül készít nekem egy nappali bútort. Persze ez még csak az első lépés volt megint csak, hiszen ekkor még nem volt konkrétan lefixált ötletünk arra, hogy a bútor mégis milyen külső jeleket viseljen magán, illetve a funkciói is elég tisztázatlanok voltak még ekkor. Igyekeztem hát egy kicsit jobban elmélyülni a dologban, aminek első lépéseként jó pár filmet néztem meg, ahol úgy éreztem, hogy bármilyen jellegű ihletet kaphatok. Persze, tudom lehetett volna könnyebben is begyűjtenem a szükséges adatokat, de legalább volt egy nyomos érvem arra, hogy miért is fogok egy csomó órát arra szánni, hogy indokolatlanul sok filmet nézzek meg.

Szóval szép lassan letisztázódott, hogy mit is szeretnék, szerencsére, ugyanis kezdtem már egy kicsit beleunni a helyzetbe. Izgatott voltam természetesen nagyon is az ügy kapcsán de kezdtem úgy érezni, hogy elveszítem az idővel és a türelemmel folytatott versenyfutásomat. A kiválasztott asztalos is szeretett volna már munkához látni, amit teljes mértékben meg is értek, így tényleg nagyon itt volt már az ideje, hogy döntést hozzak.

Megadtam neki a számomra megfelelő paramétereket majd elkezdett dolgozni. Amíg ez tartott én éppen szabadságon voltam, ugyanis elmentem egy kisebb európai motoros körútra a haveri társaság egy részével. Ez nyilván nagyon lekötött és szembe sem jutott abban a másfél hétben, hogy otthon éppen készül a nappalim legújabb dizájn eleme. A túra ugyanis nagyon tartalmas és izgalmas volt. Csehország felé indultunk el és egy csomót mentünk ezen a vidéken míg Németországba értünk, ahonnan pedig Franciaország lett az úti cél. Mivel mindannyian nagy rajongói vagyunk az ottani kultúrának átmentünk Angliába, ahol a cél minél több jellegzetes brit sör megkóstolása és egy-két koncert megtekintése volt, mondhatni ezek ilyen „motoros dolgok”. Szerencsére  egy csomó programból tudtunk válogatni, pedig nem terveztünk meg előre semmit, egyszerűen csak bíztunk benne, hogy ha már Londonban leszünk csak akad valami jó kis koncert a városban az alatt a négy-öt nap alatt, amíg ott vagyunk. E téren aztán tényleg óriási öröm ért, ugyanis éppen ekkortájt lépett fel a városban egy régi nagy kedvencem, a legendás ’60-as évekbeli brit rock zenekar, a The Who. Ez aztán tényleg csillagos ötöst adott az egész körútra, őszintén nem számítottam arra, hogy a végén még őket is el fogjuk tudni csípni. Szerencsére a szállásunkon dolgozó fickók nem tudtak elmenni a bulira és amikor összehaverkodtunk velük egyszer csak megkérdezték, hogy lenne-e kedvünk elmenni helyettük. Már hogy a francba ne lett volna? Így hát gyorsan le is csaptunk a belépőkre. Ez tényleg szinte isteni szerencse volt hisz az esemény természetesen már jó előre teltházas volt addigra.

A koncert után már kezdtünk teljesen megőrülni, tényleg olyan volt mintha ezen az úton minden összejönne így vagy úgy, amit csak szeretnénk. Így aztán még pár napos kocsmázgatás és motorozás után elindultunk haza, ahol engem már várt az új bútorom. Persze egy ilyen programsorozat után jóval kisebb érdeklődést váltott ki belőlem mint alapból kellett volna de hát ez van. Mindenesetre amikor megláttam nagyon megörültem neki, ugyanis nagyon jól hozta az általam elképzelt stílust és látványt. Szerencsére az ára is egy kicsit alacsonyabb lett végül, ugyanis a munka rövidebb időbe telt és az óradíjból sikerült lefaragni egy kicsit. Amikor beállítottam a szobába eleinte olyan idegen volt a dolog, elvégre elég sokat éltem úgy, hogy minden egyes nap a régi bútort láttam a nappaliban, itt volt hát az ideje egy kisebb váltásnak még ha ez elsőre nem is töltött el akkora örömmel. Aztán amikor egyszer rálógattam egy vállfán a motoros ruhámat hirtelen minden a helyére került. Vicces és talán szentimentális gondolat ez, de tényleg elég volt hozzá annyi, hogy egy számomra ennyire kedves tárgyat lássak rajta úgymond használatban.

Így aztán elmondhatom, hogy a lakásom egyedi bebútorozása nagyon jól indult, elsőre ezt sikernek könyvelem el. Persze ha már eljutottam idáig szerettem volna folytatni a dolgokat a megkezdett úton haladva, úgyhogy beszéltem az asztalosmesterrel egy esetleges újabb munkáról. Mivel a hálószobámat éppen mostanság tervezem kétszemélyesre bővíteni úgy gondoltam, hogy oda is jól illene egy egyedi készítésű szekrény, amivel leválthatnám a régi sorozat gyártott darabot. Szerencsére erre a megrendelésre is igent kaptam, úgyhogy hamarosan ezt a projektet is sikerül lerendeznem. Addig meg most nincs jobb dolgom mint kivárni, hogy végre kész legyen a bútor. Mivel a barátnőm, aki miatt szerettem volna egy kicsit újítani csak pár hét múlva érkezik meg a cuccaival, egyelőre még ráérek egy kicsit nyugodtabb tempóban is intézni a dolgokat, persze, a vége úgyis kapkodás lesz, ahogy az ilyenkor lenne szokott de egyelőre ezzel most nem foglalkozok.