Egyedi bútorok a saját lakásomban

Egyedi bútorok a saját lakásomban

Nagyon szeretem az egyedi dolgokat. Ez látszik a lakásomon is. Van egy ismerősöm, aki egyedi bútorokat készít. Ő csinálta például a dohányzó asztalomat is a lakásomba. Illetve készített négy széket is az ebédlőasztalomhoz. Nagyon tetszik a munkája, több dolog is van, ami még készülőfélben van, és mivel tudja, hogy milyen a lakásom, annak a berendezése és a stílusa, tudja jól, hogy mire vágyom, így ezek tudatában és a megbeszéltek alapján készíti nekem a bútorokat.

Van egy kisebb szekrény a fürdőszobámban. Azt is ő készítette. Felmértük, hogy nagyjából mekkora szekrényre lenne ott igény, hova tenném és minden egyéb, majd elkészítette. Mivel a lakásnak ez a része fehér és türkiz színekben pompázik, ezért a szekrény is így lett lefestve. A szekrényben tárolom a gyógyszeres dobozomat is, amit szintén ő készített. Ezt is türkiz színűre festette, úgyhogy remekül passzol ez is a fürdőmbe.

Ebben tartom a gyógyszereimet, mint ahogy a nevéből is gondolni lehet. Bár néha kicsit trehány vagyok, és a gyógyszert, amit kiveszek belőle, mert éppen szükségem van rá, azt elfelejtem visszatenni. Legközelebbi alkalommal meg mérgelődök, hogy hova tűnt mindent, mert semmit nem találok meg.

A legutóbb például az Eurovit Multilong tablettát nem találtam , mert előtte való nap is bevettem belőle, aztán szépen letettem a konyhapultra, ahonnan pedig arrébb tettem, amit így nem láttam, mert eltakarta abból az irányból a váza. Fél óráig kerestem, mert tudtam, hogy előtte való nap kivettem a dobozból, de fogalmam nem volt, hogy utána hova tettem. Szóval most már próbálok mindent visszatenni a helyére, hogy aztán legközelebb ismét megtaláljam őket.

Amúgy nem szoktam ilyen feledékeny lenni, és vigyázok a cuccaimra, tehát nagyon ritkán fordul elő, hogy valamit elhagyok. Olyan viszont gyakran van, hogy valamit úgy elrakok, hogy napokig nem találom meg. Néha olyan érzésem van, mintha egy varázslatos lakásban laknék, ahol minden csak úgy eltűnik. Pedig rend van a lakásomban, nem úgy néz ki, mint egy szemétdomb, sőt, szinte olyan tisztaság van általában, hogy a földről is lehetne enni.

Már alig várom, hogy a többi bútor is kész legyen. Kár, hogy szőnyeget nem készít, pedig milyen jó lenne. Szinte nem is kéne akkor lakberendező üzletekbe mennem, csak akkor, ha dekortárgyak kellenének, vagy valami hasonló. Ha esetleg függönyt is csinálna, az még jobb lenne. De persze a két dolgot nem lehet összekötni, két teljesen más dologról van szó. De a lustaságom biztos örülne neki, ha a szőnyeget is tőle szerezhetném be.

Mindenesetre azt elmondhatom, hogy nem csak én, de a barátaim és a család is nagyon szeretik a lakásomat és azt is, ahogy berendeztem. Tetszik nekik a stílusa és a bútorok is. Korábban még a szüleim is kértek a barátomtól egy egyedi bútort a nappaliba, és azóta is nagyon imádják. Ugyan azóta volt már anyukáméknál felújítás, de ez a bútordarab szerintem örökre ott fog maradni náluk.

Én is nagyon odavagyok a lakásomért, mindig jó érzéssel tölt el, amikor hazaérek és úgy érzem, hogy a kreativitásom határtalan. Bármikor, ha úgy gondolok, át tudom rendezni, fel tudom újítani és senki nem szól bele, hogy mit csinálok. Mondjuk, a falaknak a színei annyira tetszenek, hogy kötve hiszem, hogy egyszer átfesteném majd őket. A gyógyszeres dobozom pedig így mindig bele fog illeni a lakásba.