Bukósisak akció, avagy miért nem lett új franciaágyunk

Bukósisak akció, avagy miért nem lett új franciaágyunk

Albérlet találásánál már csak egy dolog nehezebb: berendezni azt, amennyiben annyira bolond vagy, hogy üresen veszed ki a lakást. Amikor beköltöztünk, azt hittem, hogy sokkal egyszerűbb és olcsóbb mulatság lesz apró termetéből adódóan berendezni a lakást, de nem így lett. Akárhogy jártuk a bútoráruházakat, a berendezések nem lettek sem praktikusabbak, sem kisebbek, így egyre kevesebb esélyt láttunk arra, hogy berendezzük normálisan a lakást. Végül úgy döntöttük, hogy az ott hagyott és a szülőktől kapott dolgokból ideiglenesen berendezzük, aztán amint lesz egy kis felesleges pénzünk, vagy esetleg apránként, lassacskán lecseréljük a bútorokat. Aztán hirtelen megváltoztattam a véleményemet, amikor megtudtam, hogy barátnőm unokatesója egyedi bútorok gyártásával foglalkozik. Nagyon szépen dolgozik, és még az ára is sokkal jobb, mint amihez az üzleteket járva szoktunk. Valamint képes az adott méretben olyan bútort elkészíteni, amire szükségünk van, így nem kell kompromisszumokat kötnünk.bukósisak akció

A leginkább egy franciaágyra lett volna szükségünk, ugyanis ami ágyunk van, az valójában egy ócska kinyitható kanapé, amit egyszer kinyitottunk, ráfeküdtünk és ott maradt. De igazából kényelmetlen és egészségtelen is, ráadásul nem igazán strapabíró, kezd teljesen szétesni alattunk. Valamint híján voltunk éjjeliszekrénynek is, ugyanis pontosan olyan méret, ami nekünk szükséges lett volna, az nem létezik. Mielőtt még felvettem volna a kapcsolatot a bútorasztalos sráccal, leültettem a páromat a laptopja elé, és végignézettem vele a referenciákat, melyekhez árak is társultak, hogy ennek ismeretében gondolkodjon el azon, valójában mit is szeretnénk. Én, balga, szem elől tévesztettem két órára is azt a jó embert, és arra eszméltem fel, hogy iszonyatosan nagy a csend egy ideje, itt biztosan valami turpisság van a dologban. Ahogy mögé somfordáltam, hogy meglessem, vajon mi van a képernyőn, észrevettem, hogy egy bukósisak akció kellős közepébe veszett bele. Úgy látszik, ez nem csak a nőknél népbetegség, vagy lehet, hogy inkább típushibának is nevezném, hogy képesek vagyunk elveszni az internet világában, és olyan dolgokkal órákat elmolyolni, amik korábban abszolút nem is jutottak eszünkbe. Párom motorozik, de tudtommal van bukósisakja, ami működőképes is, és az én véleményem szerint ilyenkor felesleges új bukósisakba fektetni. amikor ennek a gondolatnak hangot is adtam, teljesen le lettem teremtve, hogy ez nekik olyan, mint nekem az a mániám, hogy minden cipőhöz más és más táskát veszek fel. Ezt követte egy bő órás vita, aminek már csak azért sem volt semmi értelme, mert mind a ketten analfabéták vagyunk a divatkérdést illetően.

A diskurzus vége természetesen az lett, hogy én végre megértettem, hogy ez egy hatalmas, kihagyhatatlan bukósisak akció, ami kifejezetten neki szól, így most hamar vásárol is magának két bukósisakot, méghozzá abból a pénzből, amit félretettünk a bútoralapba. Nem tudtam rá haragudni, mert én is csináltam már ilyet, hogy egy igazán fontos dolgot háttérbe szorítottam azért, hogy egy sokkal kevésbé lényegeset megtehessek. De végtére is valahol az egészségünkről van szó, szóval az apró tüske, ami emiatt bennem maradt, teljesen jogos. De nem tehettem mást, hagytam, hogy elkövessen hibákat, hisz akkor legalább lesz mivel takaróznom, ha én is hibáznék. Sőt igazából annyira jó fej voltam, hogy leültem mellé, és segítettem neki választani, sőt találtam egy annyira cuki bukósisakot, hogy még majdnem azt is megrendeltük.

Pár héttel később jött át hozzám barátnőm pizsi partyt tartani, és meglepődve vette észre, hogy a bútorokban még mindig semmi változás nem állt be. Szóvá is tette, hogy nekik sokkal gyorsabban haladt a bútorkészítésük, majd töredelmesen be kellett vallanom, hogy mi még a megrendelésig sem jutottunk, ugyanis egy mindnt elsöprő bukósisak akcióba futottunk, és inkább rendeltünk sisakot, mint egy kényelmes ágyat. a lány teljesen elképedt, és a szememre hányta, hogy ő azt hitte, hogy most már lassacskán én is felnövök és képes leszek racionális döntéseket hozni. Azzal védekeztem, hogy én már majdnem képes lettem volna rá, de akkor jött ez a bukósisak akció, és hát csak nem foszthatom meg életem szerelmét egy teljesen felesleges dologtól, pláne nem kettőtől. Inkább alszom örökre azon a kényelmetlen ágyon, főleg, hogy így még a nyári fesztivál szezonra is maradt egy kis pénz a fel nem használt bútoralapból. Igen. Valóban sosem növünk fel.